A világ legnagyobb sörnyitója - ezt még általános iskolában olvastam egy idegenvezetőtől, és azóta is mindig eszembe jut, amikor Budapest egyik szimbólumáról mesélek éppen aktuális külföldi vendégeimnek. Általában jót nevetnek rajta. Magyarországon mindenki ismeri a pálmaágas nőalakot, de hogy kiről mintázták, azt annál kevesebben tudják. Ismerjétek meg Thuránszkyné Tihamérné Gaál Erzsébet történetét!

Lányok a Szabadság-szobor előtt

Gaál Erzsébet 28 éves egészségügyi dolgozót 1945 októberében pillantotta meg a Dózsa György és a Thököly út sarkán Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész, akit a Gellért-hegyre felállítandó Szabadság-szobor elkészítésével bíztak meg. Bár előtte már több színésznőt, és még a moszkvai operaház, a híres-neves Bolsoj primadonnáját is megnézte, a kor sztárjaival szemben az utcán kiszúrt ismeretlen vidéki magyar lányt találta a legalkalmasabb modellnek az új Magyarország szimbólumát formázó nőalakhoz - amely szovjet megrendelésre készült, ahogy történt ez a Szovjetunió által a II. világháború során megszállt összes ország felszabadulási emlékművéhez hasonlóan. Az első találkozáskor a fiatal nő az idős művészt először szatírnak nézte, nem értette, miért bámulja egy vadidegen, és csak akkor nyugodott meg, amikor Kisfaludi átnyújtotta a névjegykártyáját - és kiderült, hogy egy ismert szobrászról van szó (teszem hozzá én).

Erzsébet fiatalkoráról nem sokat tudunk - életéről csak pár interjú, majd az azokat (is) feldolgozó újságcikk/könyvrészlet maradt hátra. Amit tudunk, az, hogy a Kisfaludival való találkozás idejében a Vas megyei Viszákon élt, és már a találkozás utáni másnap felkereste a mestert, hogy igent mondjon a felkérésre. A modellkedés nem volt egyszerű feladat, a szobrász először három napon keresztül csak a test, a fej és a pálmaág tartását magyarázta, majd gyakoroltatta modelljével. Erzsébet végül tíz napig (más források szerint hetekig) állt modellt, alkalmanként 20 percig tartva egy igazi pálmaágat. Derékig érő haját levágták, és egy ventilátorral fújták a modellkedés ideje alatt, hogy a haja, ruhája lobogjon – így mintázta ugyanis a mester a dunai szelet. Az egészségügyi dolgozó pénzt nem kapott a feladatért, ugyanis társadalmi munkaként vállalta, még a szoboravatásra sem hívták el, amelyre stílszerűen 1947. április 04-én került sor. (Ezen a napon ünnepelte ugyanis a Magyar Népköztársaság az ország a II. világháború végi, szovjetek általi felszabadítását.) Érdekességként megjegyzendő, hogy jó magyar szokás szerint a szoborcsoport nem készült el időre, a mellékalakokat gipszből formázták, és bepácolták, hogy úgy hasson, mintha bronzból lennének - aztán néhány hónap múlva, amikor befejezték az öntést, akkor a valódi, bronz szobrokra cserélték.

Egy videó a Szabadság-szobor készítéséről

Gaál Erzsébet a modellkedés után Szentgotthárdra, majd Sopronba került, ahol röntgenasszisztens lett az állami szanatóriumban. Férjhez ment, született egy lánya, ám a férfi elhagyta a családot, visszament Budapestre, és később egy balesetben életét vesztette. A gyermek keresztapja Kisfaludi lett, és érdekes, hogy a lány felnőve a grafikusi pályát választotta.

Amilyen kevéssé volt sikeres a magánélete, olyannyira vált kisebbfajta celebbé a szovjeteknél Thuránszkyné Tihamérné Gaál Erzsébet. Iskolai klubokat neveztek el róla, sőt Grúziában még egy iskolát is, ill. tiszteletbeli úttörőnek választották, és többen leveleztek vele. Megismerkedett Osztapenko özvegyével és az első női űrhajóssal, Tyereskovával is, valamint a Gellért-hegyi szobocsorport szovjet katona modelljével, a valóban volt szovjet katona Golocovval is újra találkozott. Itthon április 4. előtt keresték fel mindig az újságírók, és az úttörőcsapatok is kértek tőle fényképet és pár sort. Élete során több interjút is adott, ezek egyikében, már 1984-ben kifejtette, hogy: „Tudja, sok méltatlan embernek tartottam én pálmaágat.”

Az idős Thuránszky Tihamérné Gaál Erzsébet

A Szabadság-szobor modellje élete végére már anyagi gondokkal küzdött, a soproni szanatórium szolgálati lakásában lakott, és amikor nyugdíjas lett, el akarták küldeni még onnan is. Interjúkban panaszkodott, hogy már az elvtársak sem akarnak segíteni neki, végül ezerforintos nyugdíjkiegészítést ítélt meg neki az Elnöki Tanács. Halála után a lánya elment a pártbizottságra, a tanácselnökhöz, mégsem kapott díszsírhelyet, a temetés költségeit pedig csak pap nélkül vállalták volna az elvtársak, amire a lánya így nem tartott igényt. Thuránszky Tihamérné Gaál Erzsébet 1989-ben, a Magyar Népköztársaság utolsó évében halt meg, és a soproni Új Szent Mihály temetőben helyezték örök nyugalomra.

A síremlék

Hol nézz utána?

Prohászka László: Szoborhistóriák. Városháza Kiadó. 2004.

Fábián Titusz: A szabadságszobor története.A Szabadság-szobor idén hetvenéves. Legendák, meglepő, de igaz történetek a pálmaágas nőről - három részben. Magyar Nemzet Online. 2017. Első része: Egy korszak jelképe volt, Budapest jelképe lett. A szabadságszobor története 1. Utolsó letöltés: 2019.január 26.

 Videó forrása:

Csuberda youtube csatornája: https://www.youtube.com/watch?v=qyH8m4DliP0. Utolsó megtekintés: 2019.07.12.

Képek forrásai:

Kislány éppen a Szabadság-szobrot rajzolja: Fortepan. Utolsó letöltés: 2017.06.20.

Fotó az idős Thurányszky Tihamérné Gaál Erzsébetről: https://magyarnemzet.hu/archivum/mult-ido/pap-temette-el-a-felszabadulasi-emlekmu-modelljet-3887961/ . Utolsó letöltés: 2017.03.10.

Síremlék: http://www.ikvahir.eu/tudtad-e/7147. Utolsó letöltés: 2019.07.12.