Kedves Blogolvasó!

A Nőemlék Blog első bejegyzését olvashatod most. Ez a blog azért jött létre, mert gyakran tettem fel magamnak a kérdést Budapest utcáit járva, hogy vajon ki is lehetett az a Veres Pálné, kiről kapta nevét a Hermina út és miért állítottak szobrot a városban több helyen is Kéthly Annának. Majd elkezdtem szisztematikusan keresni a nőkről elnevezett köztereket, szobrokat, a női hétköznapok színtereit, és rátaláltam, hogy hova jártak mosni és fürdeni a cselédek, miért lett Salkaházi Sáráról elnevezve egy rakpart, merre van a Nőegylet utca, ki állt modellt a gellérthegyi Szabadság-szoborhoz és miért hívják a József körút egy szakaszát csirke-korzónak.

Én hiszek abban, hogy rettentő jó érzés ismerni a(z épített) környezetet, ami körbevesz minket, ezért arra hívok mindenkit, akit érdekel Budapest múltja és jelene, a magyar történelem és talán legfőképp a nőtörténet, hogy tartson velem egy virtuális online sétára, ahol a fővárosnak egy új oldalát ismerheti meg a nőknek emléket állító köztéri elnevezések, szobrok, házdíszek, emléktáblák felfedezése által. Lesznek híres és elfeledett, hétköznapi és nagyívű életpályát befutott, valós és kitalált, magyar és külföldi, budapesti és vidéki, halandó és isteni nőalakok is a bejegyzésekben. Bár több mű is született, amelyek a magyar tudós-, művész- és politikusnőket hivatottak bemutatni és ismertetni, a fentebb leírtaknak megfelelő tematikájú blogról/könyvről/sorozatról egyelőre nem tudok, pláne nem olyanról, ami a nők által leginkább belakott hétköznapok történetét is megmutatja - éppen ezért is döntöttem úgy, hogy akkor belevágok én egy ilyennek a megírásába.

A bejegyzések végén mindig linkelek forrásokat, hogyha valakit jobban érdekel egy adott nőalak/téma, akkor egyből utána tudjon nézni, maguk az írások ugyanis relatíve rövidek lesznek: kellően informatívak, de még befogadhatóak, egy 10 perces kávészünetben elolvashatóak.

Jó olvasást kívánok!

Az első nő a sorban Slachta Margit, akiről a budai alsó rakpart Árpád hídtól Margit hídig tartó szakaszát nevezték el. Azért őt választottam a történetfolyam elindítójának, mert amikor a blog ötletéről meséltem az egyik barátnőmnek, ő szinte azonnal felkiáltott, hogy "Figyelj, majd írjál már arról is, hogy ki volt az a Slachta Margit, ha már egy rakpart van elnevezve róla! Nekem ugyanis gőzöm sincs..."  Ezen felbuzdulva elkezdtem meginterjúvolni az ismeretségi köröm egy részét (kb. 23-35 éves korosztály), és kiderült, hogy egy személyen kívül senki nem tudja, hogy miről is nevezetes ő. Nos, Slachta Margit volt az első magyar országgyűlési képviselőnő.

A rakpart Árpád hídhoz közel eső része

Az 1884-ben született politikusnő és nőmozgalmár az a 20. századi személyiség, akit véleményem szerint minden középiskolában tanítani kellene: Slachta Margit szerzetesnő volt, politikusként meggyőződéses királypárti konzervatív (a köztársasági államformát támogatókkal szemben), aki progresszív baloldali eszméket hirdetett. Kiállt a munkásnők jogaiért és női választójogért, a vészkorszakban zsidókat mentett, majd a háború után tanúskodott annak a nyilasnak a tárgyalásán, aki megkegyelmezett a rend házában bújtatott menekülteknek. Keresztény volt és feminista, akit az 1920-as és 40-es években egyaránt támadtak képviselő- és párttársai. Antifasiszta volt és antikommunista, aki mindvégig hű maradt az általa hangoztatott elvekhez.

Slachta Margit

Slachta Margit Kassán született, hat lánytestvér közül volt a második, és iskolái elvégzése után a tanári pályát hagyta el, hogy teljes egészében a szociális munka felé fordulhasson. A katolikus egyházat a 19. század legvégén rázta meg XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikája, amely az első pápai körlevél volt a munkáskérdésről, és a nyomában kibontakozó keresztényszocializmus sok világi mozgalmat szült a munkásság és egyáltalán a szegényebb társadalmi rétegek helyzetének javítására. A hívő katolikus Slachta már a tanári állása mellett is végezte a rászoruló nők pártfogását, majd 1908-ban belépett a frissen megalakult Szociális Missziótársulatba, ahol a szerzetesekhez hasonlóan szegénységi és tisztasági fogadalmat kellett tennie, de engedélyezett maradt számára a közösségi szerepvállalás. Szerkesztette a Magyar Nő - A keresztény feminizmus lapja c. újságot, szót emelt a nők általános választójogának bevezetése mellett, kiállt a munkásnők helyzetének javításáért, majd 1918-ban belépett a Keresztényszociális Pártba és megalapította annak női tagozatát Keresztény Női Tábor néven. Neve akkor vált országosan ismertté, amikor a tanácsköztársaság bukása után rendkívül jól megszervezte a jobb oldali kormány által a szegényeknek szóló segélyek kiosztását.

1920-ban tartották az első nemzetgyűlést, amelyen nők is szavazhattak, és indulhattak. A választáson végül egyetlen párt sem indított női jelöltet, ami nagy csalódást jelentett Slachtának, aki annyit harcolt a nők választójogáért, így amikor a főváros I. kerületében pótválasztást kellett tartani, akkor úgy döntött, elindul, és végül nagy meglepetésre több szavazatot kapott, mint három férfi ellenfele együtt. Így lett ő az első magyar országgyűlési képviselőnő, aki első beszédében a gyermekhalandóság visszaszorítása mellett érvelt - a férfi politikusok pedig erre kinevették. A baloldalról és jobboldalról egyaránt támadták, ez utóbbiból pl. a Tormay Cécile-féle Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége még lejárató plakátokat is terjesztette ellene (ők ugyanis nem értettek egyet a nők választójogával). Csak két évig volt országgyűlési képviselő, utána rendfőnöke nem engedte, hogy újrainduljon.

1923-ban mélyebb összetűzésbe került elöljárójával, Farkas Edittel, aki ezért elküldte a rendből. Ekkor Slachta új rendet alapított, a Szociális Testvérek Társaságát, amely a mai napig működik szerte a világban. A társaság rendfőnökeként végig aktív maradt a szociális munkában, és fellépett a nők egyetemi képzését korlátozó Numerus Clausus, majd az első zsidótörvény ellen is, 1943-ban pedig egyenesen Rómába ment a pápához tiltakozni a szlovákiai deportálások ellen, a nyilas hatalomátvétel után pedig Thököly úti rendházában bújtatta a menekülteket (többek között Radnóti Miklósné Gyarmati Fannit). Bátor fellépéséért 1985-ben Izrael a Világ Igaza kitüntetést, míg 10 évre rá Magyarország posztumusz a Magyar Köztársaság Bátorság Érdemjelét adományozta neki.

Választási plakát 1947-ből

1945-ben ismét bejutott a magyar országgyűlésbe, majd 1947-ben az újjászervezett Keresztény Női Tábor programjával szerzett mandátumot. A férfiakból álló parlament felszólalásait ekkor is rendszeresen kigúnyolta, kinevette, a mentelmi bizottság pedig többször is kizárta az országgyűlésből. Amikor 1948-ban a keresztény iskolák államosítása ellen tiltakozva a törvény elfogadását követő Himnusz éneklése alatt ülve maradt, hat hónapra kizárták a Parlamentből, és ez gyakorlatilag képviselői karrierje végét jelentette. 1949-ben, 65 évesen Ausztriába szökött, és innentől kezdve emigrációban élt, 90 éves korában halt meg.

A budai és pesti alsó rakpartokat 2010-ben nevezte át a Fővárosi Közgyűlés a Carl Lutz Alapítvány javaslatára az 1944-es nyilas terror üldözötteit mentők megörökítésére.

Hamarosan pedig Zugló önkormányzata állít szobrot Slachta Margit tiszteletére.

Hol nézz utána?

Balog Margit: Slachta Margit., Rubiconline

Nyáry Krisztián: Igazi hősök - 33 magyar. Corvina Kiadó, 2014.

Nyáry Krisztián 2018. május 05. bejegyzése a Facebookon: Egy régi vágású kereszténydemokrata: Slachta Margit

Utcák, terek nevű blog: Az alsó rakpartok elnevezése

Képek forrásai:

Fotó a rakpart utcatáblájáról: https://obuda.hu/hirek/forgalomkorlatozas-egyiranyusitjak-a-slachta-margit-rakpartot-obuda-fele/ Utolsó letöltés: 2018. május 15.

Slachta Margit:http://mandarchiv.hu/manda/webimage/9/2/5/7/wimage/slachtam.jpg Utolsó letöltés: 2018. május 25.

Választási Plakát: http://uzemihirado.blog.hu/2013/04/27/valasztasi_plakatok_1947_i_kereszteny_noi_tabor Utolsó letöltés: 2018. május 25.