Ritka együttállásról beszélhetünk, ha egy épületnek és névadójának története egyaránt érdekes: nos, pont erről van szó a Teleki Blanka Gimnázium esetében. Annyi hazai nőalak elevenedik meg ennek a tanintézménynek a történetét kutatva, hogy azt hiszem, nyugodtan beszélhetünk a magyar nőnevelés palotájáról.

A Teleki Blanka Gimnázium épülete jelenleg sajnos kissé romos állapotban...

....és frissen, 1905-ben

Szerintem nem csak nekem tűnt fel, hogy mintha ikerházak lennének, úgy feszít a gimnázium épülete a szintén szecessziós stílus jegyében fogant Vakok Intézete mellett. Akkor megfejtve egy gyerekkori rejtélyt, elárulom a hasonlóság okát: mindkét tanintézetet a Baumgarten Sándor - Herczegh Zsigmond építészpáros tervezte, ráadásul egy időben is épültek fel. A gimnázium a századforduló után kicsivel, 1902-re lett készen, de csak 1950-ben vette fel Teleki Blanka nevét. Zirzen Janka volt az első igazgatónője annak a tanítóképzőnek (Zirzen-intézet), ami először Budáról a mai Andrássy útra, majd a jelenlegi gimnázium épületébe költözött. Ez az oktatási intézmény Erzsébet királynő 1898-as halálával vette fel az Erzsébet Nőiskola nevet, hogy a II. világháborút követő nagy átnevezések alatt újra nevet váltson. Hála az égnek, ebben az esetben jól sikerült a névválasztás: Teleki Blanka volt az egyik legméltóbb nő rá XIX. század magyar történelméből.

Mivel a fotózás hétvégére esett, a címer a kamera elől rejtve maradt :( 

Na, de, lássuk csak, ki is az a Teleki Blanka grófnő, aki mellett a nőnevelés egyik "anyja" bábáskodott! Aki sikeres festőművész lehetett volna, ám végül a pedagógia és a női egyenjogúság mellett tette le a voksát! Aki benne volt az 1848-as forradalom sűrűjében, amiért több éven át tartó szabadságvesztésre ítélték, és aki végül szeretett hazájától távol halt meg!

Teleki Blanka portréja

1806-ban érkezik egy erdélyi arisztokrata család hosszúfalvi kastélyába a kislány, akit a kor szokásainak megfelelően édesanyja, Brunszvik Karola grófnő és édesapja, Teleki Imre gróf otthon taníttat. Bár apja nehéz természetű, nagy szeretetben él a család a két lánnyal: Blankával és húgával, Emmával. A lányok mellé nevelőket, zene- és rajzmestereket fogadnak, az idősebb grófkisasszony pedig elsősorban a rajzolás és matematika területén bizonyul kiválónak. Festészetre, a megfelelő tanerő hiányában, könyvekből képzi magát.  Szerencsére, anyai nagynénje az a Brunszvik Teréz, akit szintén tehetséges "képírónak", vagyis festőnek tartanak, ám akinek legnagyobb érdeme, hogy megalapítja az első óvodát Magyarország területén, és aki a nemek egyenjogúságát, valamint a nők számára is magas színvonalú és mellette korszerű tartalmú oktatást hirdeti. Ez azért jelent akkora kuriózumot az 1800-as évek elején, mert ekkor még az úri kisasszonyokat elsősorban nyelvekre és a háztartás vezetésére tanítják.

Teleki Blanka 1825-ben Brunszvik nagymama budai lakásába kerül három évre, ahol nagynénje is lakik és ahol egy bécsi művésztől tanul festeni. A ház kertjében van egy kis házikó, azt rendezi be műteremnek, és bár a kilátás pompásnak bizonyul, a Dunára és Pestre néző ablakokkal, nem lehet rendesen befűteni a helyiséget. Amikor lebetegszik, apja visszaviteti Erdélybe, ahol egy évi kényszerpihenője alatt sokat olvas és a tudományokkal foglalkozik. Kolozsvárott húgával, Emmával együtt ismerős családok kislányait tanítják rajzolni, majd pár évvel később ugyanebben a városban vesz ő órákat Barabás Miklós festőművésztől. 1836-37-ban Brunszvik Teréz kíséri a két nővért Münchenbe és Drezdába, ahol majdnem egy évig együtt élnek, és ahol Teleki Blanka kiállításokra jár, festeni tanul. Már 34 éves, amikor először eljut Párizsba, ahol 1840-től 2 évet tölt egy neves festőművész, Léon Cogniet műtermében. (Ő festi meg Teleki Blanka fenti portréját.) 1844-től Pesten él a társasági élettől visszavonultan, viszont közben szobrászatot tanul Ferenczy István mellett, amiben szintén nagyon tehetségesnek bizonyul.

Időközben, a külföldi utazásai során tanultak, ill. nagynénje által megérik benne a gondolat, hogy szeretne egy iskolát nyitni, amiben hazafias nevelőnőket képezhetnek. Azt vallja ugyanis, hogy "Magyarország felemelkedése nem képzelhető el a művelt, és a közéletben is aktív nők nélkül", ami akkoriban igencsak forradalmi gondolatnak számít. (Gondoljunk csak bele, hogy Veres-Beniczky Hermin csak 1869-ben hozza létre középfokú iskoláját, ahol lányok tanulhattak.) 1845. december 09-én meg is jelenteti a „Szózat a magyar főrendü nők nevelése ügyében” c. írását a Pesti Hírlapban, ami vezércikként közli, és amit ekkor még mint "Egy főrangú hazafi" ír alá. Az írásban egy magyar nyelvű nőnevelő intézet létrehozása mellett érvel, amit a magyarul nem, vagy alig tudó főrangú körökhöz címzi. Teleki Blankának egyébként (mint oly sok kortársának), a német az anyanyelve, és élete során csak később tanul meg magyarul. Külföldi utazgatásai során azután kijön a magyar nyelv gyakorlásából, és nagynénje jegyzi fel róla 1844-ben, hogy komoly elhatározást tesz, nem szeretne másként, csak magyarul beszélni.

A nevelőintézethez Karacs Teréz nevelőnőt szeretné megnyerni, aki 1845-ben egy fél évig nála is lakik, ám arra várván, hogy Miskolcon saját leányvelő intézetet hozzon létre, maga helyett fiatal máramarosszigeti barátnőjét, Leövey Klárát ajánlja. Teleki Blanka 1846-ban írja meg már kilétét felfedve "Nyilatkozat" című cikkét a Honderű hasábjain, amelyben intézetalapítói szándékát és nevelési elveit is ismerteti. (Azért éppen a Honderűben, mert írását a császári cenzúra csak a "fölöttébb jelentéktelen és keveset olvasott" lapban engedi megjelentetni. Erről ezt írja egy barátnőjének: „A nyomorultak attól félnek, hogy néhány év múlva egy tucat hazafiasán gondolkozó nővel több lesz Magyarországon. így nem marad más hátra, mint magánúton terjeszteni a programot, mely természetesen meglassítja  a dolgot. Bezerédj, Deák és Kossuth érdeklődik tervem iránt, és megígérték, hogy azt a maguk részéről támogatni fogják.")

Még abban az évben, 1846-ban kibérli a Sétatár 2. (ma az V. kerületi Szabadság tér 3.) alatt álló ház (azóta lebontott) 2. emeletét, ahová augusztusban megérkezik Leövey Klára, majd csak többhavi bérleti díj "felesleges" kifizetése után, novemberben végre az első növendék, Puteáni Rózsa is, aki Deák Ferenc keresztlánya. Bár még decemberben is csak két növendékük van, Teleki Blanka egy éves szerződést ír alá az akkor 21 éves, még egyetemista Fejér Pállal, aki történelmet, földrajzot, irodalmat, természettant (gyakorlatilag mindent is:)) tanít, és akit írói nevén Vasvári Pálként emlegetnek. Az intézetben a magyar nyelven oktatott, korszerű pedagógiai program és pedagógiai módszerek mellett az is újszerű, hogy nem alkalmaznak fizikai büntetést. Egy évvel később, 1847 augusztusában már megtelik az intézet az újabb és újabb növendékekkel, és a tanári kar is kibővül. Teleki Blanka maga is sok időt tölt a diákokkal, a budai hegyekbe viszi őket kirándulni, ahol felolvas nekik, beül velük az előadásokra - miközben besúgó figyeli, hogy miben is "mesterkedik" ezzel az iskolával. Apja, aki korábban elmebetegnek akarta nyilváníttatni, amikor Teleki felfedte, hogy leánynevelő intézetet szeretne alapítani, már örül lánya sikereinek, nagynénje, Brunszvik Teréz pedig gyakran látogatja az intézetet, és felettébb büszke unokahúgára. Az intézet gyakorlatilag végig a kért engedélyek megadása nélkül, és "ráfordítással" működik: 11 növendéknél több sohasem tanul benne, sőt, van, hogy a tanári kar létszáma meghaladja a diákokét.

Emléktábla a volt nőnevelő intézet helyén a Szabadság tér 3. szám alatt

A nőnevelő intézet épülete

Az iskola mondhatni legnépszerűbb tanára, a köznemesi családból származó Vasvári Pál nem csak a növendékeire, hanem  a hazát és haladást szintén mindennél előbbre helyező, főnemesi famíliából érkező Teleki Blankára is nagy hatással van. (Olyannyira, hogy a grófnő családjába is bevezeti.) Igaz ez azonban fordítva is, hiszen Párizsban járva, Teleki Blanka a sógora, a történész de Gerando Ágost révén már megismerkedett a francia forradalom történetírásával, és olvasmányait Vasvárinak, Petőfi jó barátjának is kölcsönadja. Így nem túlzás azt állítani, hogy Teleki Blanka legaktívabb szereplők között van a forradalmi eszmék pesti térhódításában.

1848. március 15. az intézet életében is fordulópontot jelent: Leövey Klára az utcán megtalálja a kinyomtatott Nemzeti Dal egy példányát, amit bevisz az iskolába, Teleki Blanka pedig a diákjai előtt hangosan elszavalja. Néhány nappal később a 12 pont mintájára a lányok elkészítik saját követeléseiket, melyek között szerepel, hogy a nők is egyetemre járhassanak és szavazati jogot kapjanak. Teleki Blanka megfesteti korábbi mesterével, Barabás Miklóssal a forradalomban aktív szerepet vállaló Vasvári Pál arcképét, hogy azt később terjeszteni tudják nyomtatásban. A forradalmár grófnő május 07-én az Életképek-Népszava c. szintén ún. irodalmi divatlapba írja meg „Elébb reform, azután nőemancipatio” c. cikkét. Ebben írja azt, hogy „A forradalom embereket követel. Neveljétek leányaitokat emberekké, nem pedig ephemer [rövid életű - a szerző.], minél hamarább férjhez adandó lényekké, mintha a nő, hasonlóan a lepkéhez, elérte volna rendeltetése végcélját, mikor a pártát leoldják fejéről.” Az akkor név nélkül közölt írás a nemek közötti egyenjogúság követelésének első magyar dokumentuma, és a magyar arisztokrácia részéről a a legegyértelműbb kiállás a forradalom mellett. Nevelőintézetében szintén folytatja a küzdelmet a forradalmi eszmék mellett, Brunszvik Teréz naplójából tudjuk, hogy novemberben a francia forradalomról olvasnak két legidősebb tanítványával, valamint Leövey Klárával, és olyan gondolkodók munkáit vetik össze mint Lamartine és Robespierre. December végén, amikor Windischgrätz csapatai már Pest felé közelednek, részben az aggódó anyák kérésére hazaküldi tanítványait, és bezárja iskoláját.

1849 vízkeresztjén a kormányt követve Leövey Klárával együtt Debrecenbe érkeznek, ahol később a Vasvári által toborzott szabadcsapat felszerelését Blanka pénzzel támogatja. Április 14-én ő is ott ül a debreceni Nagytemplomban, amikor az országgyűlés kimondja a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Vasvári az általa toborzott szabadcsapatnak Teleki Blankát kéri fel zászlóanyául (én életemben most először találkoztam ezzel a kifejezéssel: a városi vagy katonai vezető női rokonát jelöli, akit a zászlóavatás tisztségére felkérnek). Ő elkészítteti a zászlót, amit Nagyváradon ad át a zászlószentelés keretében. Itt Vasvári úgy búcsúzik tőle, hogy "legforróbb óhaja a győzelem után, hogy ismét taníthasson a grófnő intézetében!". Az ifjú forradalmár azonban elesik a román felkelők elleni harcban, és Teleki Leöveyvel hiába kéri a holttest kiadását egy tetemes összegért cserébe, hogy aztán méltó módon eltemethessék, sajnos nem járnak sikerrel. Leövey Máramarosszigetre megy, Teleki Blanka pedig az egyik családi birtokukra, a partiumi Szatmárnémeti melletti Pálfalvára költözik. A grófnő itt a levert szabadságharc üldözöttjeit bújtatja, miközben tiltott, forradalmi kiadványokat terjeszt és nyomtatványok megjelenését támogatja. A két utóbbi tevékenységben a tőle távol levő Leövey Klára is segíti.

Teleki Blankát szerencsétlen mód épp saját testvére, Emma "buktatja le" a császári megtorlás előtt. Emma a gyermekei részére írt, szabadságharcról szóló kéziratát kiegészítés miatt 1850. március 31-én postán feladja Pálfalvára - ám ez végül soha nem érkezik meg, mert többek között Haynau táborszernagy és Bach belügyminiszter kezébe kerül. Utána még egy évig olvassák titokban a testvérek levelezését, majd 1851. május 13-án letartóztatják Blankát egykori diákjával, Erdélyi Erzsivel együtt, az otthonában található iratokat pedig lefoglalják. Leövey Klárát júliusban börtönbe zárják, és először őt, majd volt kollegáját, barátnőjét is a hírhedt pesti Újépületbe viszik, itt tartják fogva őket. Másfél évi magánzárka, majd két kihallgatás után 1853-ban az ekkor 45 éves grófnőt a forradalomban való részvétele miatt elítélik. A vádirat első pontja szerint az volt a bűnük Leövey Klárával, hogy "Leányokat forradalmi elvek szerint neveltek, hogy mint anyák stb. majd hasonló elveket terjesszenek." Őt magát 10, Leöveyt 5 év várfogságra ítélik, és mindkettejüket a kufsteini várbörtönbe szállítják. 3 évet töltenek együtt, ekkor Klára büntetésének ideje lejár, és hiába maradna, Blanka kéri, hogy menjen haza, és számoljon be az együtt átéltekről. (Blanka életének nagy részét amúgy az ő naplójából ismerjük.) Teleki Blanka ezután még majdnem két évig Laibachban (ma Ljubljana) raboskodik, ahol egészségi állapota tovább romlik. 1857. május 09-én a politikai perek elítéltjei általános amnesztiát kapnak, és a meggyötört grófnő május 13-án, vagyis éppen 6 évvel azután, hogy elfogták, kiszabadul.

Hazatérése után rendőri megfigyelés alá helyezik, mindenhová besúgók követik, és ez már túl sok neki megrendült egészségügyi állapotával együtt, így  elhagyja hazáját, és mai Németország területén telepszik le. Itt Leövey Klára látogatja, és ha szükséges, egymást ápolják, amikor a másik lebetegszik. 1862-ben Klárával együtt indulnak el a kellemes klímájú francia tengerpartra, de Párizsban lekésik a vonatot, ami továbbvinné őket, így az ott élő Teleki Emmánál, Blanka húgánál éjszakáznak. A megfáradt grófnő azonban másnap ágynak esik, és 56 éves korában, október 23-án meghal. Végakarata ellenére Magyarország helyett a híres párizsi Montparnasse temetőben nyugszik.

Teleki Blanka önarcképe

Mint később felfedeztem, Teleki Blankáról nem csak gimnáziumot, hanem Ferencvárosban egy közgazdasági szakgimnáziumot (régi szakközépiskola), Újbudán egy általános iskolát, szintén Zuglóban pedig egy utcát is elneveztek. Sőt, 2008-ban az oktatási és kulturális miniszter létrehozott egy díjat, amit azóta minden évben, pedagógus nap alkalmából ítélnek oda azok számára, "akik nevelő-oktató, fejlesztő munkájuk során kiemelkedő eredményességgel, odaadással tevékenykednek a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, szociális, egészségügyi okok miatt különleges gondoskodást igénylő gyermekek, tanulók segítésében".

A trolimegálló, ahol felfedeztem, hogy van ilyen nevű utca (de nem volt időm leszállni, így külön vissza kellett menni fotózni...).

Hogy ki volt Hermina, akiről Zugló ezen része a nevét kapta, arról majd egy másik bejegyzésben....;)

Hol nézz utána?

Hornyák Mária: Brunszvik Teréz "szellemi" gyermeke: Teleki Blanka (1806-1862). Halálának 15. évfordulójára, 2. bővített, javított kiadás. Őrláng füzetek 13. szám. A Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány lapjának melléklete, 2012.

Nyáry Krisztián: Merész magyarok – 30 emberi történet. Corvina Kiadó, 2014.

Pukánszky Béla: A nőnevelés története. Gondolat Kiadó, 2013.

Képek forrásai:

A gimnázium épületéről, annak címeréről, valamint a Teleki Blanka utcáról és troli megállóról készült képek: saját felvétel. Készült: 2019. szeptember 29.

Az Erzsébet Nőiskoláról készült kép: Fortepan/Klösz György. Készült: 1905.

Teleki Blanka portréja: Lám Ilona másolata Léon Cogniet festményéről. A Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány honlapjáról. Utolsó letöltés: 2019. szeptember 19.

Teleki Blanka és leánynevelő intézetének Szabadság téri emléktáblájáról és az épületről készült felvétel: saját felvétel. Készült: 2018. május 21.

Teleki Blanka önarcképe: Hornyák Mária: Brunszvik Teréz "szellemi" gyermeke: Teleki Blanka (1806-1862). Halálának 15. évfordulójára, 2. bővített, javított kiadás. Őrláng füzetek 13. szám. A Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány lapjának melléklete, 2012. 19. oldal. (Eredetije Judit De Gerando - Charpentier birtokában)

Idézetek forrásai:

Teleki Blanka gondolatai a nőnevelésről, ill. „Elébb reform, azután nőemancipatio” c. cikke: Nyáry Krisztián: Merész magyarok – 30 emberi történet. Corvina Kiadó, 2014.

Idézetek Teleki Blankától: Hornyák Mária: Brunszvik Teréz "szellemi" gyermeke: Teleki Blanka (1806-1862). Halálának 15. évfordulójára, 2. bővített, javított kiadás. Őrláng füzetek 13. szám. A Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány lapjának melléklete, 2012.

A Teleki Blanka-díjjal kapcsolatos idézet: Felhívás a 2008. évi Pedagógus Nap alkalmából meghirdetett Teleki Blanka-díj elnyerésére. Utolsó letöltés: 2019. október 16.