Egy hónapja nyitották meg a Nemzeti Galériában a Frida c. kiállítást, ami a mexikói művésznő munkásságába enged betekintést. (Még nem láttam, így nem tudok nyilatkozni róla, ha valaki már eljutott rá és beszámol róla, szívesen veszem.) Frida talán az egyetlen festőnő, akit nem csak Magyarországon, hanem az egész világon jól ismernek - én személy szerint a 2002-es, Salma Hayek főszereplésével készült hollywoodi film óta. Pedig lenne itt valaki, aki a mexikói művész kortársa volt, ám egészen más tájakon, más stílusban alkotott.

Umrao Singh Ser-Gil: Amrita a festményeivel, 1930 körül

Budapest II. kerületében található az Indiai Kulturális Központ épülete, ami 2014. augusztus 15. (India függetlenségének kikiáltását ünneplő 67. évfordulója) óta Amrita Sher-Gil festőnő nevét viseli. Nála nem is találhattak volna illőbb személyt névadónak, a Magyarországon sajnos még mindig kevésbé ismert, ám Indiában az egyik legjelentősebb modern festőművészként számontartott Amrita édesanyja ugyanis magyar, édesapja viszont szikh volt (és India Pandzsáb államából származott).

Tábla a kulturális központ épületén

Ha valaki esetleg jógát vagy klasszikus indiai táncot tanulna, az itt (is) megteheti....

Amrita Sher-Gil 1913-ban született Budapesten a Szilágyi Dezső tér 4. számú házában. Ennek a háznak (ami az idei Budapest 100 programjában is szerepelt) a falán emléktábla őrzi ma a nevét, így a városban járva mindjárt két helyen is találkozhatunk a festőművészre utaló nyomokkal.

Az emléktábla a ház falán (avagy így fotóz telefonnal egy amatőr)

Amrita nevét a szikhek szent városáról, a pandzsábi Amritszárról kapta, amelyet a halhatatlanság helyszíneként tartanak számon. Édesanyja, a zsidó származású zongoraművésznő Gottesmann Marie-Antoinette volt, édesapja, az arisztokrata, filozófus-esztéta Umrao Singh Sher-Gil. A család az apa I. világháborúban ellenségesnek számító brit állampolgársága miatt először Dunaharasztiba költözött, majd később, már a világháború vége után, Amrita 8 éves korában a Himalája lábánál fekvő indiai Simlába telepedett le. Édesapja amatőr fotográfusként is tevékenykedett, így neki köszönhetjük, hogy a festőművész életét gyermekkorától kezdve számos felvétel örökíti meg.

A Dunaharasztiban töltött időben Amrita Sher-Gil, és a nála egy évvel fiatalabb húga, Indira nem járt iskolába, hanem házitanító tanította őket, az otthoni nyelvi kavalkádban pedig (ahol a francia, angol, pandzsábi egyaránt beszélt nyelvek voltak) a két lánynak a magyar lett a "testvérnyelve". Amrita Sher-Gil mellé rajztanárt fogadtak, és anyai nagybátyja, a szülői ház emléktábláján szintén nevesített, indológus Dr. Baktay Ervin is foglalkozott a képzésével (hisz korábban maga is festőnek tanult).

Simlában tovább folytatódott Amrita Sher-Gil művészeti képzése, egy ismert festőtől tanult rajzolni, valamint itt alakult ki szociális érzékenysége is a lenézett társadalmi csoportok iránt, amely abból fakadt, hogy korán találkozott a "fehérek" indiaikat megkülönböztető attitűdjével, ami olykor (látható indiai származása miatt) őt magát is érintette. Naplójában megdöbbentő érzékenységgel írt és festett a hozzá hasonló korú, házasságra kényszerített indiai gyermeklányokról. Egy rövid, a szakszerű művészeti oktatása miatti 1924-es firenzei kitérőt leszámítva Amrita Sher-Gil élete második 8 évét Simlában töltötte. (A toszkán fővárosban a 11 éves lány rosszul viselte az iskola merev kereteit, jobban lekötötték a templomok, múzeumok reneszánsz festményei). Itt meg is fogadja az első indiai útján járó Baktay Ervin tanácsát, hogy élő modellek után rajzoljon: ekkortól válik környezete, a cselédek (akiket észre sem volt szokás venni a kor merev, kasztrendszerben élő indiai társadalmában) és családtagok képei témájává.

Amrita Sher-Gil édesapja hazájában való tartózkodása alatt találkozott a régi indiai művészettel, ám 1929-ben az egész család Párizsba költözött a lányok képzése érdekében, így innentől kezdve európai szemléletű művészeti tanulmányokat folytatott, és eldöntetett, hogy az európai képzőművészeti perspektívát sajátítja el. Mint ahogy az ismeretes, a 20. század első felében Párizs volt Európa és a nyugati világ festészeti és művészeti központja, amelynek minden részéről érkeztek ide alkotók (gondoljunk csak Adyra, Van Gogh-ra, Picassóra vagy Isadora Duncanre). A nagyon fiatal, 16 éves festőnő a Szépművészeti Főiskolán (École de Beaux-Arts) Lucien Simon növendéke lett, ahol bár rajzolnak antik modellek után is, különösebbnek számítanak a különféle nemzetiségű és etnikumú élő férfi és női modellek. Második iskolai évében elkezd aktokat készíteni: nőkről. A párizsi művészvilág bohémnak mondott életét éli, szabadon szeret, és nőkhöz is fűzi szerelmi és szexuális viszony. Nem csak a szerelemben szabad, festészetére is nagy hatással van a 19. század végének nagy újítása, a szabadban való festés, a plein air (nagybátyja révén feltehetően az ezt képviselő nagybányai festőiskola is).

Amrita Sher-Gil párizsi tartózkodása alatt gyakran utazott Magyarországra, a család a nyarakat itt töltötte, 1931-től főként Ella nagynénje zebegényi nyaralójában, ill. Baktay Ervin indián táborai okán Verőcén is (bizony, a festőnő is részt vett a táborozásban). Itt, a Dunakanyarban festette meg a Zebegényi templom és a Zebegényi cigánylány c. képeit.

Zebegényi templom,1932

Zebegényi cigánylány, 1932

Első nagyobb méretű képe a Lányok c. festménye volt, melyen indiai származású húga és tejszínű, rubensi barátnője alkotnak egymással éles kontrasztot. Ezzel a képpel 1933-ban aranyérmet nyert a párizsi Salonban.

Lányok, 1933

Párizsi tanulmányait befejezve ismét Indiába költözött, ahol új alkotói korszaka kezdődik - érdemes kikölcsönözni a képeit tartalmazó albumokat, és megnézni, mennyire mások ezek a képek, mint a korábbi európaiak. Itt újra az elnyomottak felé fordul művészi munkájával: a páriákat és a nőket festi. Kapcsolatba kerül Dzsaváharlál Nehruval, India későbbi miniszterelnökével is, aki nagy rajongója lesz.

A menyasszony öltöztetése, 1937

Az indiai-magyar festőnő 1938-ban bejelentette, hogy feleségül megy a dunaharaszti és zebegényi időszak alatt megismert és megszeretett elsőfokú unokatestvéréhez, az orvos Egan Viktorhoz - ezt mindkét család megdöbbenéssel fogadta, mert féltek, hogy a párnak beteg utóda születik. Ők azonban megállapodtak egymással, hogy nem lesz gyermekük, ugyanis nem akarnak, Viktor elfogadta, hogy Amrita más férfiakkal is szabadon akar kapcsolatot létesíteni (olyannyira, hogy magyarországi esküvőjük után ő végzi el rajta az abortuszt, amely még egy indiai, alkalmi szeretővel létesített viszony után válik szükségessé). Az esküvő után férje katonai szolgálata miatt Kiskunhalasra kerültek, ahol festészete új lendületet kapott, ám 1939-ben, a világháború kitörése előtti pillanatban visszatértek Indiába. Amrita Sher-Gil itt újfent másfajta képek festésébe kezdett, ám utána alkotói válságba jutott, és a depresszió is úrrá lett rajta. Feltehetően ezért is, az ipari városból, ahol éltek, a pezsgő értelmiségi Lahórba költöztek, ahol férje rendelőt nyitott, ő pedig műtermet rendezett be magának.

1941-ben, 29. születésnapja  előtt két hónappal, első nagy kiállítására készülve egy szomszédainál elfogyasztott vacsora után rosszul lett, két napig szenvedett, teljesen kiszáradt. Egyedül férje volt végig mellette, és mivel testét indiai rítus szerint halála után másnap elégették és hamvait a Ravi folyóba szórták, sosem tudjuk már meg, pontosan mi okozta halálát.

India függetlenné válása után őt tekintették a modern stílusirányzat megteremtőjének, képeivel indul a delhi Modern Művészetek Galériája. Festményei nemzeti védelem alatt állnak, ezért csak ritkán jutnak el külföldi aukciókra (olyankor viszont borsos árat fizetnek érte).

Amrita Sher-Gil életművének elhelyezése a magyarországi művészettörténeti kánonban Keserü Katalin művészettörténész munkájának köszönhető, az Ernst Múzeum igazgatójaként ő rendezte meg az első, 2001-es kiállítást műveiből, majd születése centenáriumán, 2013-ban Balatonfüreden a Vaszary Villában, továbbá ő dolgozta fel könyv formájában a festőnő életét és művészetét is.

A Magyar Művészeti Akadémia a festőnő születésének 100. évfordulóján konferenciát rendezett róla, valamint egy tablókból álló kiállítást is a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén (mely később több más magyar településre, így Zebegényre és Kiskunhalasra is eljutott). Az UNESCO 2013-at Amrita Sher-Gil emlékévvé nyilvánította, és a párizsi UNESCO Palotában is megemlékeztek művészetéről.

Hol nézz utána?

Keserü Katalin: Amrita-Sher Gil. Kelet Kiadó, 2007.

Szász Emese: Amrita, a vágyaktól vezérelt festő. Fidelio.hu. 2017.01.30.

Nyáry Krisztián 2016. szeptember 20-i bejegyzése a Facebookon Amrita Sher-Gilről.

Alfredo de Braganza: Amrita. Európa Könyvkiadó, 2016.

Képek forrásai:

Amrita: https://mno.hu/grund/az-indiai-festono-hazater-zebegenybe-1297694 Utolsó letöltés: 2018. július 05.

Amrita, a festményeivel, A menyasszony öltöztetése: https://fidelio.hu/vizual/amrita-a-vagyaktol-vezerelt-festo-10699.html Utolsó letöltés: 2018. július 05.

Zebegényi templom: http://mandarchiv.hu/cikk/4396/Betekintes_egy_indiai_festono_eletmuvebe Utolsó letöltés: 2018. augusztus 08.

Cigánylány: https://mediaindia.eu/art/amrita-sher-gil-all-that-influences/ Utolsó letöltés: 2018. augusztus 08.

Lányok: https://theartstack.com/artist/amrita-sher-gil/young-girls-1932 Utolsó letöltés: 2018. augusztus 08.

Amrita Sher-Gil Kulturális Központ és Emléktábla a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatt: saját felvétel. Készítve: 2018. augusztus 03.