Csapody Vera neve annyiszor jött szembe velem az elmúlt hetek során, hogy bár alapvetően valaki másról terveztem írni, egyértelművé vált számomra, hogy őt kell "megénekelnem".

Az úgy volt, hogy nagyon sokszor elmentem már az emléktáblája előtt, ami a Baross utca elején (4. szám), ha a Kálvin tértől a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár felé megyünk, a bal oldalon található. Akkor még nem tudtam, ki is bújhat meg az emléktábla mögött, de eltettem magamnak, hogy majd utána nézek. Már jó néhány hete, amikor még "a valaki másról" szerettem volna írni, akkor a fellapozott tanulmánykötetben ráakadtam Csapody Vera életrajzára is. Ahha! Hát, ő az! Pár hete aztán, egy egészségügyi karantén-séta alkalmával nagyon szép virágokra bukkantam itt a lakóhelyünkön, azonban nem tudtam, hogy mik is ezek, így rákerestem egy online növényhatározóra, ahol pikk-pakk kiderült minden - még azon is elgondolkodtam, hogy itt a nagy karanténban megtanulok vízfestékkel növényeket festeni.... (Mondanom sem kell, azóta sem tettem.) Rá pár napra a wmn.hu-n pont a magyar "növényes nő" került a címlapra, és hát ugye innentől nem volt megállás, biztos voltam benne, hogy csakis Csapody Veráról írhatok most.

Dr. Csapody Vera emléktáblája a Baross utca 4. szám alatt

De itt még nem volt vége a meglepetéseknek. Kiderült ugyanis, hogy Csapody Vera néni nem csak az első diplomát szerző fizikusnő volt Magyarországon, a botanika professzora és a (szerintem majdnem) minden magyar háztartásban (most már az enyémben is:)) ott lapuló Erdő-mező növényei, ill. Kis növényhatározó illusztrációinak készítője, hanem nagymamám és testvére gimnáziumi matek-fizika szakos tanára, egyben igazgatója is. (Talán neki is szerepe lehetett benne, hogy nagymamám mérnöki pályára készült, ugyanis a BME-n kezdte volna meg tanulmányait, ha nem szól közbe a történelem.)

Sőt, az is gyanús lett nekem, hogy egy kedves barátom egy Csapodi-lánnyal kötötte össze az életét, így rákérdeztem, hogy nem rokon-e véletlen (elvégre láttunk már olyat a magyar történelemben, hogy az "i" és "y" ide-oda vándorol a családnevek végén)... De, rokon! Így most az a különlegessége is lesz ennek a bejegyzésnek, hogy (megkockáztatom), eddig sosem publikált családi képekkel gyarapíthatjuk Csapody Vera néni emlékezetét. A fotókért és a bejegyzés elkészültében nyújtott segítségükért külön köszönettel tartozom Csapodi Csabának és Évának, valamint Bársony Borbálának!

Csapody Vera 1924-ben

Csapody Vera 1890-ben született Budapesten. A reál tárgyak iránti szeretetét valószínűleg szemészorvos édesapjától, Csapody Istvántól, míg a rajzolás irántit feltehetően a művészetek iránt fogékony édesanyjától, Allaga Vilmától örökölte. Elemi iskolai (általános iskola alsó tagozatán folytatott) tanulmányait magánúton végezte, majd a polgári után a Váci utcai felsőbb leányiskolába járt, ahol 1908-ban érettségizett. Már akkor nagyon jól rajzolt, így felmerült kérdésként, hogy esetleg művészeti pályára kellene mennie - ám ezt egy festőművész rokon tanácsára ("Jól rajzol, ügyes keze van, de művészi pályára ez kevés.") elvetette. A fiatal lány még örömmel is vette a bírálatot, a matematika és fizika iránti szenvedélye ugyanis erősebbnek bizonyult a rajznál.

 Csapody Vera (balra) szüleivel és négy testvérével (dátum egyelőre nem ismert)

Külön engedéllyel iratkozhatott be a Királyi Magyar Tudományegyetem (ma ELTE, ill. Pázmány Péter Katolikus Egyetem) matematika-fizika szakára (ekkor ugyanis még csak néhány szak állt nyitva a nők előtt), ahol 1913-ban a nők közül elsőként diplomázott, és ezzel ő lett az első fizikusnő Magyarországon. Itt többek között Eötvös Loránd és Fröchlich Izidor fizikusok voltak a tanárai. Jó észjárására és kísérletező beállítottságára felfigyelve tanárai a 4. év végén fizetéssel nem járó demonstrátori állást ajánlottak neki az egyetemen, ami abban az időben nagy megtiszteltetésnek számított. Kezdődő tudományos pályáját azonban sajnos megakasztotta édesapja váratlan halála 1912-ben. Tanárként helyezkedett el, hogy támogatni tudja édesanyját és többi, összesen 6 testvérét.

Csapody Vera fiatal lányként (dátum egyelőre nem ismert)

Először a Váci utcai leánygimnáziumban tanította az akkor bevezetett fizikát, valamint az Angolkisasszonyok polgári leányiskolájában és a Práter utcai (fiú)gimnázumban is oktatott. Majd 1916-tól egészen 1948-ig tanított a Sacre Coeur (Szent Szív Társaság) apácarend Mikszáth Kálmán téri katolikus leánygimnáziumában, aminek az utolsó 10 évben igazgatója is volt. 

Mindeközben (és ezt én is csak a Csapodi családnak köszönhetően tudom!), az I. világháború alatt (ahogy akkoriban többen) ő is önkéntes ápolónak állt.

Önkéntes ápolóként az első világháború alatt. Álló sor, balról a harmadik. (Pontos dátum egyelőre nem ismert)

Tanári minőségében Csapody Vera páratlannak bizonyult. Modern pedagógiai elveket vallott, a fizika kísérletező (akkori nevén munkáltató) oktatásának úttörőjeként tartják számon. Úgy vélte, a fiatalok tevékenységi ösztöne által tudja közelebb vinni hozzájuk a természeti törvényeket. A diákokkal közösen készítette el a fizikai kísérletekhez szükséges egyszerűbb szemléltetőeszközöket, ezáltal lehetővé téve a közösségi, kiscsoportos munkát. A fizikaórákat gyárlátogatásokkal színesítette: növendékeivel eljutottak a MÁV-gépgyárba, a tápszerüzembe, tejelosztóba, az Elektromos Művekhez, a budaörsi repülőtérre, üveggyárba, asztalosműhelybe, telefonközpontba, harangöntésre. Ezekkel a látogatásokkal is tanította a lányokat a szellemi és fizikai munka megbecsülésére. Önképzőkört vezetett, ennek keretében fizikai, geológiai és technikai témák mellett a természettudósok életútjának megismerésére is nagy hangsúlyt fektetett.

Csapody Vera azonban nem csak tanár volt, tudományos munkásságot is folytatott, fizikai témájú cikkeket publikált pl. "A tehetetlenségi nyomaték fogalma" vagy "Hulláminterferencia szemléltetése" címen a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban. 1933-ban jelent meg Fornwald (később Fraknóy) Józseffel közösen írt Kísérleti fizika c. kétkötetes könyvük. Több cikket publikált továbbá a didaktika (oktatásmódszertan), módszertan és nőnevelés témaköreiben is különböző tudományos folyóiratokba pl. "A leányiskolai fizikatanítás módszertanához" és "Gyakorlati irányú leányiskola" címen.  Elismert szakemberré vált, 1931-től az Országos Közoktatási Tanács, majd 1945-48 között az annak helyére lépő Köznevelési Tanács tagja lett, 1938-ban pedig első nőként érettségi kormányképviselői megbízást kapott. (Ha jól értelmezem, akkoriban minden érettségi bizottságban volt egy ilyen kormányképviselő.)

Nagymamám bizonyítványa Csapody Vera igazgatónő aláírásával

Összesen 45 évig tanított, a matematikai és fizikai ismeretek mellett kötelességtudatra, szerénységre, türelemre, hitre és (érdekes módon) női hivatástudatra nevelve diákjait. (Azért mondom, hogy érdekes módon, mert bár Vera néni szerint a család minden nő életében a legfontosabb feladat - erről tanúskodnak a Bíró Krisztának, későbbi növényrajzolásban tanítványának írt levelei is -, ő maga sosem házasodott meg és gyermekei sem születtek. Talán mondhatjuk, hogy a tanítványai voltak az ő gyermekei.) Nagyon szerette a diákjait, és a diákjai is őt, amit mi sem bizonyíthat jobban, minthogy a saját családi legendáriumunk szerint is minden érettségi találkozón részt vett, amíg élt. A gimnázium minden egyes tanulójának névsorát egy naplóban vezette, amit később mindig kiegészített a foglalkozásukkal, családi állapotukkal, gyermekeik számával.

Kevésbé ismert tény, hogy Csapody Vera néni igazgatósága alatt, 1944-45-ben a Sophianum pincéjében a Sacre Coeur nővérek üldözötteket mentettek - erről akkor a növendékek sem tudtak.

Hogyan lett mindezek után (ill. mellett) Csapody Verából doktor és a magyar botanika nagyasszonya?

Bajai nyaralásai alkalmával kezdte megfesteni a növényeket és vadvirágokat, kezdetben csak szórakozásként, ám ez később amolyan szenvedéllyé vált. Az 1921-es tanévben képeiből egy növénytani előadás kapcsán kiállítást rendeztek a gimnáziumban, amelyre meghívták Jávorka Sándor botanikust, a Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatóját. Ő, felismerve a Csapody Verában rejlő tehetséget, felkérte a saját könyvének illusztrálására, és ezzel kezdetét vette egy életre szóló, szó szerint virágzó munkatársi kapcsolat.

Csapody Vera kezdetben tanári munkájával párhuzamosan, mellékfoglalkozásként végezte a botanikai rajzolást. Jávorka Sándorral az a tudományos vágy vezérelte őket, hogy feldolgozzák az összes növényt a történelmi Magyarország területén. Ennek eredménye az 1929-35 között elkészült első nagy, közös művük A magyar flóra képekben (40 színes táblával, 4017 növény fekete rajzával és 72 fényképpel). Ez a mű akkoriban egyedülálló volt a maga nemében a nemzetközi tudományos színtéren. A gyűjtőmunka során bejárta az egész történelmi Magyarország területét, nem is utazott messzibb vidékekre, nehogy a "külföldi élmények és felfedezések" kizökkentsék. Legnagyobb élménye ezek közül az utazások közül a tátrai útja volt: "nemcsak az először látott havasi növények, hanem a semmi máshoz nem hasonlítható szépség, nagy távlatok, csodálatos sziklacsúcsok, a kristálytiszta levegő. Az ember leveti a földi salakot és átadja lelkét a teremtő szépségnek."

Közben a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen (ma Szegedi Tudományegyetem) disszertációt nyújtott be, és 1932-ben a Mediterrán elemek a magyar flórában c. dolgozatával doktori fokozatot szerzett. Dr. Csapody Vera tehát nem csak a növények illusztrátora, de a botanika professzora is volt innentől kezdve.

1948-ban, az iskolák államosításakor tanúsított kemény fellépése miatt az akkori kultuszminiszter azonnali hatállyal felmondott neki, nem taníthatott tovább. Ekkor Jávorka Sándor sietett a segítségére, aki a Természettudományi Múzeum Növénytárába hívta muzeológusnak. Itt 1951-től mint tudományos főmunkatárs dolgozott.

Jávorka Sándorral közösen írt, Erdő-mező virágai c. könyvük, amely évszakonként és virágszínek szerint csoportosítja a magyarországi növényeket, 1950-ben jelent meg. Az MTA által indított Magyarország kultúrflórája c. sorozat illusztrálásában is részt vett. Országjáró gyűjtőútjai alkalmával nem csak illusztrátorként tevékenykedett, gyűjtötte a növénynevek népi kifejezéseit és tájneveit is, ezekből később szintén könyv született. 1967-ben jelent meg a Simon Tiborral közösen jegyzett Kis növényhatározó 308 színes képpel, amelyet elsősorban közép- és felsőfokú iskolák számára készítettek. Gyűjtötte és csíráztatta a növények magvait is, ennek eredménye egy csírahatározó szakkönyv. Unokaöccsével, Csapody Istvánnal közös munkájuk az Erdő-mező növényei, amely a Jávorka Sándorral közös Erdő-mező virágai c. könyv továbbfejlesztése.

Akit kíváncsivá tettem az illusztrációkkal, az üsse fel ezt a könyvet!

Dr. Csapody Vera élete végéig nagy lelkesedéssel és szorgalommal dolgozott - ma több mint 11.000 eredeti akvarellje található meg a Természettudományi Múzeum Növénytárában. Rubin diplomájának átadását 1983-ban még igen, utolsó nagy művének, a Dendrológiai atlasznak a megjelenését viszont már nem érhette meg. 1985-ben, életének 95. évében visszaadta lelkét az általa nagyon szeretett természet Teremtőjének.

Saját szavait hagyom itt a végére: "Van virága a kelő napnak, és tikkasztó délnek és az éj sötétjének. Van virága tavasznak és ősznek; van a víznek, pusztának, erdőnek és sziklafalnak. Van pár órás virágélet és van hónapokig pompázó. Mindegy, hogy hol, hogyan és meddig, csak teljes legyen az élet, töltse be rendeltetését, és ne keresse jutalmát. Erről beszélnek az oktalan-okos virágtestvérerek."

Rubin diplomája átvételekor, 1983-ban

Csapody Vera nevét egy középiskolai természetvédelmi tanulmányi verseny és egy növénybarát kör is viseli, ill. a Baross utcán kívül a Sophianumban áll még emléktáblája . (A karantén végeztével ez utóbbiról készült fotóval majd frissítem a bejegyzést.)

Hol nézz utána?

Abbiyah: Nekünk is van őrült növényes nőnk! 128 éve született Csapody Vera. Utolsó letöltés: 2020. április 17.

Antal Ildikó: A rajzoló fizikus: Csapody Vera (1890-1985). In: Balogh Margit és S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, 2000.

Bíró Kriszta: Emlékeim dr. Csapody Veráról* . In: Botanikai Közlemények 103(1): 7–32 (2016). (Látható benne Csapody Vera dolgozószobája és sok-sok illusztrációja.)

Képek forrásai:

Dr. Csapody Vera emléktáblája: saját felvétel. Készült: 2018.

A képek nagymamám bizonyítványáról és az Erdő-mező növényeiről: saját felvételek. Készültek: 2020. április 17.

Minden más kép a családja tulajdonában.

Idézetek forrásai:

A művészeti pályáról való lebeszélésről: Dr. Sztrilich Pálné: Visszaemlékezés Csapody Verára. Arter Bajai Kulturális Szemle, III. 1992, 2. 38. old. In: Antal Ildikó: A rajzoló fizikus: Csapody Vera (1890-1985). In: Balogh Margit és S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, 2000.

A tátrai kirándulásról: Vallomás életemről. Rádióriport. 1964. In: Antal Ildikó: A rajzoló fizikus: Csapody Vera (1890-1985). In: Balogh Margit és S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, 2000.

Csapody Vera a (virág)életről: Csapody Vera: Virágnyelven. In: Sophianum Leánygimnázium Évkönyve. Budapest, 1943, 12-13. old. In: Antal Ildikó: A rajzoló fizikus: Csapody Vera (1890-1985). In: Balogh Margit és S. Nagy Katalin (szerk.): Asszonysorsok a 20. században. BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, 2000.